Évek alatt sem kaptál segítséget az elhelyezkedésben a munkaügyi központtól?
Gyakorlatilag fölöslegesen rendelnek be negyedévente, újra és újra - fagyban, metsző szélben, jeges esőben és perzselő napsütésben is - a kirendeltségre?
Reményt vesztve már értelmetlennek, esetleg egyszerűen csak megalázónak tartod a rendszeres - nem ritkán 3 percnél is rövidebb - pofaviziteket?

Öröm az ürömben

Elvileg létezik kényelmes megoldás a rendszeres jelentkezési kötelezettséged teljesítésére!

A foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról szóló 1991. évi IV. törvény 54. § (9) bekezdés b) pontjában foglaltak szerint a nyilvántartott álláskeresőknek legalább 3 havonta - megadott időpontban - jelentkezniük kell az illetékes állami foglalkoztatási szervnél. A fenti paragrafus 2013. I. 1-től hatályos (9a) bekezdése alapján jelentkezési kötelezettségüket elektronikus levél útján is teljesíthetik.

Virtuális Munkaerőpiac Portál (VMP)

A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat (NFSZ) hivatalos oldalán figyelemfelkeltő banner irányítja az érdeklődő álláskeresőket (és munkaadókat) a Virtuális Munkaerőpiac Portálra. A hivatkozott weboldal főként online állásportálként működik, melyen ellenőrzött munkáltatók és hitelesített álláskeresők találhatnak egymásra. Megbízható működését biztosítja, hogy mind a munkaadónak, mind a munkavállalónak azonosítót kell igényelnie a munkaügyi központok illetékes kirendeltségén.
Az álláskeresők önéletrajzot nem tölthetnek fel, viszont a portálon többet is készíthetnek. Egyszerűt vagy részleteset, akár munkakörönként egyet-egyet. Problémát jelenthet némelyek számára, hogy a portál adatbázisa nem teljes körű. A végzettségek egy részét például azért nem engedi beírni a rendszer, mert jelenleg már nem szerezhető ilyen megnevezésű képzettség, más részét pedig azért, mert a képzés túlzottan újszerű. A dátumok, időtartamok megadásánál is akadhatnak gondok, hiszen nem feltétlenül ismert napra pontosan egy néhány évvel régebbi képzés kezdete és vége.
A VMP lehetőséget nyújt egyes nyilvántartással kapcsolatos ügyek elektronikus formában történő intézésére is. A nyilvántartott álláskeresők többek között itt (is?) teljesíthetik jelentkezési kötelezettségüket.

Béla és a jelentkezési kötelezettség

Úgy tűnik, az elektronikus úton történő jelentkezést lehetővé tévő törvény hatályba lépése óta eltelt 2 év túl rövid volt. A munkanélküliek többsége továbbra is beballag (utazik) a kirendeltségre az előírt időpontban - még akkor is, ha módjában állna otthonról elintézni az ügyét. Mi lehet ennek az oka?
Egy általam jól ismert eset talán segít legalább részben rávilágítani a probléma gyökerére.

Egy nyilvántartott álláskereső - Nevezzük Bélának! - már évek óta koptatja hiába a kirendeltség lépcsőit. Ellátást vagy egyéb segítséget nem kap. A munkaügyi kirendeltségen történő jelentkezése azzal kezdődik, hogy felballag a "váróterembe", majd kiskönyvét bedobja az arra rendszeresített ládába egy ajtón lévő nyíláson keresztül (Egy ismerősöm szerint valamikor a Bőr- és Nemibeteg Gondozóban ment ez így.) Körbenéz a falakon, hátha el tudja olvasni a kitűzködött tájékoztatókat. Ezután a kísérletezést feladva igyekszik helyet keresni magának valamelyik műanyag széken. Ha szerencséje van, akkor ülőhelye nem fogja becsípni, felsérteni sem a ruháját, sem valamely bőrfelületét.
A jelentkezés leghosszabb szakasza a várakozás. Amikor hallja az említett ládikó ajtajának nyílását, akkor kezdhet reménykedni: talán hamarosan sorra kerül. Olykor előfordul, hogy a kiskönyvek kivétele után pár másodperccel már szólítják is, de nem ez a jellemző.
Ha végre számára nyílik az ajtó, akkor lényegében már végzett is. A tényleges jelentkezés ugyanis annyiból áll, hogy az ügyintéző a vele szemben elhelyezett székre mutat, pár másodpercig szemléli a monitort, majd beírja a következő megjelenés időpontját és elköszön.

Béla kontra Kirendeltség

Hétköznapunk hőse, Béla beleunt a lehangoló környezetben való várakozásokba. Elhatározta, hogy ezentúl az interneten keresztül fog jelentkezni! Kérését annak rendje és módja szerint előadta az ügyintézőnek, aki erre nem tudott mit mondani. Hívta is rögvest a felettesét, aki megrökönyödve hallgatta az újra kinyilvánított óhajt:
 - De hiszen maga helybeli! Nem kényelmesebb bejönni ide?!
 - Nem! Meg aztán úgy nem csak aznap lehet jelentkezni, hanem 5 napon belül bármikor.
 - Nálunk ugyan nem! Arról szó sem lehet! Csak az előírt napon jelentkezhet!
Miután Béla ragaszkodott a kéréséhez, jött a következő ellenérv:
 - Á, azt nem lehet, mert akkor nem tudja bemutatni az álláskeresési naplót.
Béla nem ecsetelte, hogy tudomása szerint ezt nem minden kirendeltségen kérik. Azon véleményével meg végképpen nem akarta feszegetni a pofonosláda tetejét, hogy ahol kérik is a naplót, ott sincs sok értelme. Azt sem mondta el, hogy - tudomása szerint - nincs olyan jogszabály, amely konkrétan álláskeresési napló írását tenné kötelezővé. Rutinszerű beugratással megkérdezte inkább, hogy van-e lehetőség a jelentkezésnél melléklet csatolására.
 - Van, igen. (A VMP rendszere nem kér álláskeresési naplót, nem lehet mellékletet csatolni.)

Kirendeltség kontra VMP

Az ilyenkor előzetesen megkötendő elektronikus együttműködési megállapodásról szó sem esett, így Béla 3 hónap múlva megint csak személyesen kényszerült jelentkezni.
Ekkor némi erősködés, majd tétova keresgélés után csak sikerült a megfelelő nyomtatványt előkeríteni és aláíratni.

Béla a legközelebbre előírt jelentkezési időpontban (nem akarta túlfeszíteni a húrt azzal, hogy kipróbálja, mi történik, ha 2 nappal korábban teszi!) az utasításokat követve, annak rendje és módja szerint eleget tett jelentkezési kötelezettségének a Virtuális Munkaerőpiac Portál oldalán.
Még visszajelzést is kapott e-mailben, miszerint az illetékes kirendeltség elektronikus rendszere fogadta a jelentkezést!
Elégedett volt. Hosszú idő után ez az apróság volt az első sikerélménye a munka világának környékén. Némi bűntudattal vegyes diadalt is érzett, ezért félszeg mosollyal az orra alatt várta, hogy interneten keresztül megkapja a következő jelentkezési időpontot.
Hát - nem azt és nem úgy kapta. Ami jött, az pár hét múlva postán érkezett, tértivevénnyel. És egy nyilvántartásból törlő határozat volt.

I n d o k l á s :
"A rendelkezésünkre álló adatokból megállapítottam, hogy nevezett jelentkezési kötelezettségének személyesen vagy elektronikus levél útján nem tett eleget."

A harc folytatódik

Béla még aznap bevitte fellebbezését a kirendeltségre. (Komfortérzetnek annyi.)
Az illetékes átvette a papírt, majd közölte, hogy amit Béla csinált, az nem jelentkezés volt.
Mert nem a VMP oldalán kell azt teljesíteni, hanem a kirendeltségnek kell e-mailt írni!
Némi meddő vita után Béla csak annyit kért, hogy vegyék át a fellebbezést, s hogy azért keressenek majd rá az abban említett weboldalra: http://nfsz.munka.hu
Az ügyintéző felháborodva tiltakozott, ujjával a linkre mutatva:
 - Dehogy keresek! Arra én nem keresek rá!
Az egész olyan volt, mintha legalábbis egy pornóoldalt ajánlott volna Béla. No persze ha az ügyintéző úgy véli, hogy oda azok járnak, akik b@sznak dolgozni...
Hozzátette még ezt is:
 - Az NFSZ úgyis megszűnt január 1-én.
 - Nem az NFSZ szűnt meg, hanem a Nemzeti Munkaügyi Hivatal. - Béla kezdte már érteni a helyzetet.

Újabb rövid vita következett, majd abban maradtak, hogy hamarosan jön a Hivatal informatikusa, és akkor annak segítségével megnézik, mi történhetett. És "ha úgy van", akkor Béla kap újabb jelentkezési időpontot.
Ha ezek után rehabilitálják is, gyötri a kétség:
Legközelebb merjen-e próbálkozni az elektronikus levél útján történő jelentkezéssel?

A cikk folytatását itt olvashatják.